Olyan vagy nekem,
mint zongorának a húr,
mint vályogtéglának a szalma,
mint anyjának a gyermek mikor hajába túr.

Úgy kellesz nekem,
mint egy falat kenyér,
mint erdőtűznek zápor s zivatar,
mint balesetet szenvedettnek a vér.

Ha elhagynál,
kókadoznék, mint az esti tulipán,
összedőlnék, mint földrengés után a ház,
olyan lennék, mint egy elsárgult levél a fán.

Ha velem maradsz, tavasz leszek a tél után!